HA5MNA -Beszámoló

2026 Field Day – Polniy Den – Полевой день

Az idei kitelepülő napra egy új „bőrönddel” készültem. A szokásos hátizsákba hajigálás helyett, most egy komfortosabb készséget állítottam össze. Természetesen ezt gyalogos „infantry” üzemmódban nem lehet használni, csak „gépesített” módon. Így is tettünk, HA5LO Péterrel járművel érkeztünk az egykori harcálláspontra, a természet által már majdnem teljesen visszavett 11/13. honi légvédelmi rakétaosztály (MN 7816) egyik fedezékéhez.

Az IC–7300-as rádió és az áramellátás akkumulátorról kiválóan működött, a gyenge láncszemet ebben az esetben is a hevenyészett módon elhelyezett antennák jelentették. Három különböző antenna megoldást telepítettünk, az autó tetejére mobil antennát, a fedezék tetejére és a fák közé egy változtatható hosszúságú dipól antennát, és egy kínai gyártmányú HF20A antennát.

Most is bebizonyosodott, amit már hosszú évek óta hangoztatok, hogy a rövidhullámú antennák a dipól antennával kezdődnek, és – sok esetben – azzal is végződnek. A három előre meghatározott frekvencián 80, 60, és 40 méteren csak ezzel az antennával tudtunk megfelelő minőségű összeköttetéseket létesíteni. Az autó tetején lévő mobil antenna, meglepően jól teljesített 40 méteren, ami persze nem volt összemérhető a dipól antenna hatásfokával, de összeköttetésre kompromisszumokkal alkalmas volt. Ez az antenna 80 méteren is elvileg működhetne, de a rossz hatásfok miatt meg sem hallottak vele, és 60 méteren meg egyáltalán nem működik.

A mai alkalommal az igazi kísérletet a HF20A antenna jelentette, amivel tapasztalatom nem nagyon volt eddig – hát most lett... Ez az antenna egy trükkös antenna, és vélhetően sokan nem is ismerik fel egyből, hogy ez valójában egy hurok antenna, és bizonyos mértékben a T2FD-re hasonlít. A trükkje abban nyilvánul meg, hogy a két végét fém pálcával, vagy csavarhúzóval „földbe kell szúrni”, és a tervezője szerint a talaj vezetőképessége biztosítaná a hurok számára az antenna alsó „felét”. Mindazonáltal a száraz, rossz vezetőképességű talaj ezt a funkcióját aligha tudja ellátni, ezért én – biztosra menve – gyártottam hozzá egy alsó vezetéket, amit a földre ledobva, összekötöttem fémesen az antenna két végét... Az eredmény az lett, hogy bár vételen teljesen jó volt, és minden sávon minimális SWR-t produkált, a betáplált teljesítményt rendkívül rossz hatásfokkal sugározta ki (ha egyáltalán kilehelt valamit és nem műterhelésként viselkedett...), és senki nem hallott meg egyik sávon sem. Az biztos, hogy ez az antenna nem lesz állandó tartozéka a kitelepülős felszerelésemnek. Marad a megbízható dipól, meg a mobil antenna is, és még egy rövid Windom is van tartalékban, amit most föl sem raktunk, 40, 20, 10 méterre.

Az áramellátást egy 140 Ah-s négy cellás LiFePO4 akkumulátor biztosította, ami teljesen feltöltve 14 Volt feletti feszültséget is képes produkálni, így az átlagosan mérhető 13,3 Volt kapocs feszültsége még a nagyon mohó és áramigényes Icom rádióknak is megfelelő.

Az autó is elég jól teljesített, át kellett törni vele egy erdősávon, és egy romos drótkerítés maradványon, majd egy újabb akácoson, hogy elérjük a belső közelítő nyomvonalakat a fedezékek között – nos, mit mondjak, egy átlagos városi autóval senkinek nem javaslok ilyen kalandokat. Nekünk is jobb lett volna egy parancsnoki UAZ, hogy méltóak maradjunk a hely szellemiségéhez. Azért kisebb karcolásokkal megúsztuk.

Összességében hasznos volt a mai kirándulásunk, leteszteltük a berendezéseket, és megállapítottuk, amit eddig is tudtunk, hogy az antennák soha nem lehetnek elég jók. Bár nem vagyok benne biztos, hogy lesz majd kedvem összerakni, de a szimmetrikus (létra) tápvonallal szerelt dipól antenna lesz az az antenna megoldás, amit hasonló helyzetekben, és ilyen széles sávú kommunikációs feladat során a legjobb eredménnyel lehet használni.

HA5MNA Frici