4. Ifjúsági Rádiós Tájfutó Világbajnokság – összefoglaló
2022. június 29 és 2022. július 3. között került megrendezésre a 4. Ifjúsági Rádiós Tájfutó Világbajnokság a romániai Targu Jiu-ban, melyen hosszú évek után újra nagyobb létszámú magyar csapat tudta képviselni hazánkat. A csapatot Horváth-Dömöcsök Anna (HA7RA) Juhász Lilien Lea (HA2LY), Mehringer Dóra (HA7DR), Mehringer Márton (HA7MA), Nagy Nóra, Nemes Marcell (HA3MAR), Nemes Nóra (HA5YN) és Venczel Csongor (HA0FOX) alkották, a csapatvezető pedig Krajcár Lajos (HA2QW) volt.
Az utazás izgalma után a kis csapat lelkesen vett részt a megnyitó ünnepségen, örömmel öltötték fel a metALCOM Zrt. által biztosított egyforma mezeket, melyek még jobban összekovácsolták a társaságot, pedig összetartásban korábban sem volt hiány. Az első napon jó időjárási viszonyok között, kellemes terepen az URH versenyszámmal kezdődtek a megmérettetések. A kezdés okozta izgatottságot hamar felváltotta a versenyszellem, a küzdeni akarás, és ennek eredményeképpen valamennyi gyermek teljesítette az előzetesen meghatározott cél, mely szerint érvényes idővel és érvényes eredménnyel, a tőlük telhető maximumot hozva kell a pályát lefutniuk. A női 14-es kategóriában induló négy lány magasan a léc fölött ugrotta az akadályt és ennek meg is lett az eredménye, ugyanis összetett versenyben a bronzérmet hozta el a csapat. A fiúk is nagyon ügyesek voltak, közülük ebben a versenyszámban Venczel Csongor volt a legeredményesebb, aki a 12. helyen végzett, azonban a másik két fiú is teljesítette az elvárásokat. Juhász Lilinek nem volt könnyű dolga a még erősebb, még gyorsabb női 16-os kategóriában és még csapattársa sem volt, de ennek ellenére is szuper idővel a 12. helyen ért célba.
Az első versenyszám teljesítése és az első érem megszerzése után még lelkesebbé vált a társaság, a lányok újabb éremre vágytak, a fiúk pedig még jobban bizonyítani szerettek volna. A második napon került sor a sprint versenyre, ahol csak egyéni kategóriában hirdettek eredményt. A sprint számban van leginkább szükség a jó kondira, de természetesen a technikai tudás sem hiányozhat. A csapat összes tagja remekül vette az akadályt, mindenki érvényes eredménnyel ért célja, és ez okot adott a bizakodásra a harmadik versenyszámmal, az RH-val kapcsolatban.
A harmadik napon érkeztünk el az RH pályához, amely talán a legnagyobb izgalmakat tartogatta. Ezen a napon már rekkenő volt a hőség, mindenki egyre fáradtabb volt, és nőtt a feszültség, hiszen az utolsó bizonyítási lehetőség állt előttük. A lányok megingatatlanul, mint egy kőszikla, hozták azt, amit tudnak, Nagy Nóri érte el a legjobb időt, ami a 8. helyre volt elég, de a többi magyar lány is szorosan ott volt a nyomában, Juhász Lili saját kategóriájában a 10. lett. Hamar kiderült, hogy RH kategóriában is megvan a hőn áhított csapat bronzérem, azonban a fiúk eredménye még hátra volt. Venczel Csongor hihetetlen versenyzéssel a második legjobb idővel ért célba és szerencsére ezt már senki nem tudta elvenni tőle.
De két fiú még kint volt a pályán és mindenki érezte, hogy nem lehet elérhetetlen egy újabb érem, ha valamelyik fiú jó időt hoz. Szerencsére ez is megtörtént, hiszen Mehringer Márton végül a 12. helyet szerezte meg. Ezután már csak vártunk és vártunk és számoltuk a perceket, néztük az összesített eredményeket (már aki merte) és nagyon drukkoltunk. 
Amikor az utolsó versenyzők is befutottak mertük csak elhinni valamennyien, hogy az M14-es csapat is bronzérmet nyert, és ezt követően előkerültek a telefonok, mentek a jó hírek az itthon drukkolóknak, akik szerencsére szép számmal voltak.
Ezzel a tények rövid összefoglalója a végéhez ért. Minden, ami ezen túlmutat nehezen megfogalmazható. A köszönet, amely mindenkinek szól, akik a gyerek felkészítésében részt vettek. A hála azoknak, akik itthonról figyelték az eseményeket, naponta telefonon, facebook bejegyzéseken keresztül biztosították a gyerekeket arról, hogy hisznek bennük, és hogy soha nem szabad feladni. A remény, hogy talán mégsem mely feledésbe ez a sportág. Az elismerés a szülőknek, akik fáradhatatlanul vitték a gyereket edzésre, versenyekre. A legnagyobb tisztelet, amely Krajcár Lajost (HA2QW) és Tóth Csabát (HA2TCS) illeti, amiért annyi hétvégéjüket áldozták fel az edzések miatt és legvégül a szeretet, amit ezek a gyerekek egymás iránt és a rádiós tájfutás iránt éreznek.