Cikkek

Rádiós-elektronikai szakkör szervezése a MOM Rádióklubban

Írta: HA5JA. Beküldve: utánpótlás

Írta: Joubert Attila HA5JA

OktatásA MRASZ felkérésének eleget téve nekiültem, hogy röviden összefoglaljam a MOM Rádióklub utánpótlás-ügyben tett erőfeszítéseit. Elgondolkodtam és rájöttem, én nem tudom röviden összefoglalni. Azért nem, mert a dolog nem egyszerű, sok a lehetőség és sok a buktató is. Az egyszerű, statisztikai tényközlésnek pedig nem látom sok értelmét.

Nem akarom „osztani az észt” (nehogy elfogyjon az a kevés is, ami még van nekem HI), és nem akarom a látszatát kelteni annak, mint ha már nagy eredményeket értünk volna el. A legnehezebb lépést már megtettük: elkezdtük. Ennyi. Az alábbiakban a személyes véleményeimet adom közre, mely lehet, hogy nem a leghatékonyabbak. Ha valaki jobbat tud, ne tartsa magában, ossza meg a többiekkel!

Elmondható, hogy világszerte komoly erőfeszítéseket követel a rádióamatőr egyesületek számára az utánpótlás szervezése. Sok lehetőség kínálkozik a fiatalság megnyerésére. Én azt az utat választottam, amin annak idején magam is haladtam kisdiák koromban.

 Hiszem, hogy a gyerekek ma sem mások, mint mi voltunk anno. Amik mégis jelentősen megváltoztak, azok a körülmények, az erőforrásokhoz való hozzájutás módja és a rengeteg lehetséges „csábítás”, valamint az értékrend megváltozása. Sok sopánkodást hallani rádiós körökben ezekkel kapcsolatban, de a megoldást az előre vivő tettek jelenthetik.

A MOM Rádióklub tagsága lassan elöregszik. Évente jön egy-két belépő és elmegy szintén egy-két tagunk. És sajnos időnként temetésekre is el kell, menjünk. Világos a tagságunk számára, hogy lépni kell. Az utánpótlás helyzetét akkor láthatjuk biztatónak, ha több új klubtag érkezik, mint amennyi régebbi távozik. Erre egy lehetséges módszer a rádiós-elektronikai szakkör tartása, mely alkalmas a tanítványok közül kiválasztani azokat, akiket aztán érdemes finoman a rádióamatőr élet felé invitálni.

Eredményes elektronikai oktatás persze régóta zajlott már a klubunkban számos, sikeresen hívójelet szerzett klubtagot eredményezve, de ez több szempontból is eltér a szakkörtől. Csak elméleti oktatás zajlott és tétje volt a felkészülésnek, a sikeres vizsga. Egy szakkörben gyakorlati munka is folyik, valamint nem jellemző, hogy megmérettetés lenne az oktatás „végén”. Még egy nagy különbség van. Az amatőr vizsga felkészítőkre azok járnak, akik már döntöttek, rádióamatőrök akarnak lenni és többnyire abban a klubban, ahol felkészítik őket. A vizsgafelkészítőn szerzett tudás elméleti, nem társul mellé stabil gyakorlati tudás. A szakkörökön ez a tudás viszont szépen kifejleszthető, de a résztvevők még nem döntöttek a rádióamatőrködés mellett.

Kisdiákként (1972-1979) az elektronikával az akkori szombathelyi MHSZ rádióklubban (a Bagolyvárban) kezdtem a rádiós szakkör keretében komolyabban foglalkozni. Ez jelentette számomra szinte az egyedüli forrást a gyakorlati ismeretek megszerzésére is. Ott voltak azok a rádióamatőrök, akik vállalták, hogy oktatásokat tartanak nekünk. Ez úton is köszönöm Nekik. A létszám évente az indulásoknál kb. 10 fő volt, ami lassan elkopott 2-3 főre. Volt olyan év, hogy én voltam egyedül, aki elmentem a szakkörre és a gondnok közölte, hogy egy emberér nem tartják meg, menjek haza!

Aztán pár évig nem tartottak tovább szakköröket, mígnem a rádióklub át nem költözött az új helyére. Ekkor új lendületet vett az ügy, aminek én sajnos már nem lehettem részese, mert más városba költöztem.

Ezeket azért írtam le, hogy bemutassam, akkoriban sem ment mindenhol egyszerűen. Elhatároztam hát, hogy klubunkban szervezek egy „rádiós szakkört”, amit sokan helyeseltek.

A rádiós szakkörök elindításához, megszervezéséhez át kell törni egy pszichológiai gátat. Ezt a gátat a sok negatív, lebeszélő vélemény gerjeszti bennünk. Szinte mindannyian hallottuk már ezeket:

  • A mai fiatalok lusták, nem érdekli őket semmi, csak az élvezetek.
  • Csak játszanak a számítógépeken és mobil-okon.
  • Minek rádiózni – mondják az ifjak, mikor a Skype-on mindig jó a terjedés és nem kell antenna sem?

Ezekkel kapcsolatban nem Őket, az érvelőket kell meggyőznünk, hanem saját magunkat, akikre hatással vannak ezek a mondatok. Válaszaim a fenti „bölcsességekre” a következők:

A mai fiatalok sem mások, mint mi voltunk. A körülmények mások csupán, melyek közt mi sem biztos, hogy másként viselkednénk. A mai világban sokkal több az újdonság, mint hajdanán. És vannak, akik nem képesek a bőség zavarán túljutni és kiválasztani egy területet a mélyebb megismerésre. Ebben segíthetünk nekik. Egy amerikai mondás szerint „nincs lusta ember, csak céltalan”.

Igen, a mobil-okon és a gépeken való játék hiábavalónak tűnhet, de nem az. Növeli a kitartást, a reflexeket, a logikai készséget, a gyorsaságot. Az elektronika és a rádiózás nem a játékok helyett kell, hanem a játékok mellé egy új és nagyon sokrétű, komoly játéknak!

Bár „gyilkos” mondatnak tűnik az utolsó, Skype-os vélemény, de én erre a következőt szoktam mondani. Minek horgászni, és órákig várni a halat, mikor lehetne dinamittal is halászni? Minek a siklóernyőzés, ha van Lufthansa? Minek gyalogolni, mikor van bicikli? Sőt, minek biciklizni, mikor van motorkerékpár is? És így tovább. Az összes ilyen kérdés közös eredője: „Minek játszani a „győzzük le önmagunkat” játékot, ha van lehetőség, hogy a fárasztó játékot az életünkből eltávolítsuk?” Az egész rádióamatőrködés is egy játék. Komoly játék, de játék, mely életeket változtathat meg és akár életeket is menthet.

A legfontosabb a cél-korosztály kijelölése volt. Kiket is akarunk megszólítani, verbuválni a szakkörünkbe? Milyen alapismereteikre építhetünk majd az oktatások során? Az általános iskolás ötödikeseknek minimális a tudásuk kémiából, fizikából. Matekból nem ismerik még az egyenletek átrendezését, ami pl. az Ohm-törvénynél nagyon hasznos lehetne. De számolni és olvasni már jól tudnak. A hetedikesek már mindezt ismerik, de nyolcadikban megindul a hajtás a továbbtanulás irányába. Kevesebb idő maradhat a kedvtelésekre. Tehát megállapítottam, hogy a cél korosztály egyrészt a 12-14-éves korosztály, valamint a fiatal felnőttek. Ez utóbbiak a 18-28 éves korosztály. Ott már vannak alapok, van szabad döntési lehetőség és talán még nincs család. Többnyire van viszont munkahely, ami esetenként a végletekig kihajtja a lelket a dolgozóiból.

Komoly töprengést okozott a kérdés: „ingyenes legyen a szakkör, vagy sem?” Végül úgy döntöttünk, hogy minimális havi díjat kérünk, mert ami ingyen van, azt nem becsülik meg, arról nyugodtan lehet késni, hiányozni, vagy végleg elmaradni. Fontos ismernünk a körzet anyagi teherbíró képességét! De ára szerintem a szakkörnek mindenképpen kell, legyen! Ha csak havi kétszáz forint egy szegényebb területen, az is megteszi. Így talán a szülők is némileg motiválva vannak, hogy a gyerek ott legyen a szakkörön.

Meg kellett határoznunk a szakkör kezdő dátumát. Ennél figyelni kellett a szünetekre, ünnepekre stb.

Azt is fontos már az elején letisztázni, ki fogja tartani a szakkört és hiányzása esetén ki helyettesít majd?

Elkészítettem tehát egy felhívást, mely tartalmazta a szakkör témáját (rövid leírással), a gyakoriságát, a helyszínét és a kezdetét, valamint a költséget és azt, hogy mindezért mit adunk.

Az elérhetőségeimet sem felejtettem el oda írni!

A szakkör időtartamát másfél órásra terveztük, mivel a gyerekek az iskolaidő alatt fáradtan, kifacsarva érkeznek a szakkörre. Viszont különösen értékes időszakot jelenthetnek a nyári szünetek. Ez alatt az idő alatt is tartunk majd szakköröket megnövelt óraszámmal. Nem baj, ha nem tud mindenki a nyaralások miatt részt venni, de akik igen, azoknak szerezhetünk jó néhány emlékezetes órát.

A szakköri napokat szerdánként tervezzük tartani és ezt be is írtuk a felhívásba. Lehetetlen olyan napot találni, amely minden érdeklődőnek megfelel. Így eleve azok jelentkeznek, akik a szerdát szabaddá tudják tenni.

A területünkön lévő MOM Kultúrház odaadta nekünk a kerületi iskolák listáját. Ennek hiányában ugyanez az Internetről is kinyerhető lenne. A listából készítettem egy táblázatot és rangsoroltam őket a szakkör helyszínétől mért távolságuk alapján. Tudom, ez durva becslés, de jobb, mint a semmi.

A lista alapján felhívtam az igazgatókat (nem volt mindig egyszerű), iskola titkárokat és két percre szorítkozva gyorsan és érthetően elmondtam mondandómat. Mindannyian segítőkésznek bizonyultak. Megbeszéltem velük, hogy beadok az iskolatitkárságra 10-20 példányt a felhívásomból kinyomtatott formában (az iskoláknak erre nincs kapacitásuk), hogy a technika tanárok, osztályfőnökök hirdethessék a gyerekek közt. Az érdeklődők vihettek is haza a felhívásból megmutatni a szüleiknek.

A felhívás terítését a tervezett első szakköri nap előtt másfél hónappal érdemes megkezdeni. Idő kell az iskoláknak a szétküldésre, a gyerekeknek és szüleiknek a döntésre, a beiratkozásra és nekünk a gondos felkészülésre.

A felhívás tartalmazott még egy nagyon fontos időpontot, a beiratkozás napját! Ekkor érdemes már elkérni az első havi díjat is és bizonylatot adni a beszedett pénzről. A beiratkozást érdemes az első szakköri nap előtt két héttel egy szokásos klubnapon megtartani. A beiratkozás másik fontos feladata a szelektálás, melyet én egy egyszerű szöveges feladat kiosztásával oldottam meg. Mindegyik gyerek 2 percen belül oldotta meg a feladatot, hibátlanul. Muszáj szelektálni! Nincs siralmasabb, mint mikor egy a szakköri foglalkozásra alkalmatlan gyerek miatt sóhajtoznak és unatkoznak a többiek. Lehet, hogy kegyetlenül hangzik, de az élet is szelektál... A többség érdeke előre valóbb az egyén érdekénél.

A szakkör szervezése során összeállítottam a tananyagot is igyekezve okulni a gyerekkoromban tapasztalt baklövésekből. A tananyag összeállításában az Internetet hívtam segítségül. Itt a legjobbnak a http://www.talkingelectronics.com/te_interactive_index.html portált találtam. Ott pedig a sok-sok ingyenesen letölthető könyv közül a 1-100TransistorCircuits.pdf és a 101-200TransistorCircuit.pdf, valamint a 30 LED Projects könyveket.

Ezeket a könyveket nem ajánlom a gyerekeknek odaadni! Hanem inkább a tematikát érdemes ebből összeállítani persze, miután már az alapokat átvettük (vezető, szigetelő, elektron stb.).

Sokan a szakköröket összeforrasztott áramkörök készítésével képzelik el. Nálunk nincs alkalmas hely a forrasztgatásra. Helyette inkább Breadboard-on készülnek el az áramkörök.

Ennek sok előnye is van.Kép2

  • Újra hasznosíthatók az alkatrészek.
  • Az áramkörök gyorsabban összerakhatók, mint forrasztással
  • A gyerek hazaviheti a készletét, otthon is foglalkozhat a témákkal (a szülők nem aggódnak, hogy a gyerek felgyújtja a lakást a pákával)
  • A hibák gyorsan korrigálhatók.
  • Fritzing ábra készíthető hozzá ( https://en.wikipedia.org/wiki/Fritzing )


Hátránya a viszonylagos mechanikai instabilitás, illetve zárlat veszély. De ezek odafigyeléssel orvosolhatók.

A klubok többsége nem tehetős. Nem tud hatalmas alkatrészmennyiséget beszerezni és tárolni arra az esetre, ha csak két gyerek jelentkezik. Érdemes egyel több elektronikai készletet összeállítani, mint ahány végleges résztvevő van. A plusz készletet az oktató használja. Ennek beszerzésére kell az első foglalkozás előtti két hét.

Beszereztük tehát a Breadboard-okat (magyarul „dugdosós” panel). És rendeltünk hozzá vezetékkészleteket is. Ha ez utóbbira nem akarunk költeni, akkor merev CAT-5-ös UTP-kábelből könnyen kitermelhetők a szükséges mennyiségű és hosszúságú vezetékek. Viszont ennek végei hajlamosak beletörni a panelbe, ami nehezen javítható! A gyári vezetékek végei acéltüskék.

Összeállítottam a kis áramköri terveket, amiket az idén fogunk elkészíteni. Az áramkörök anyagigényeit „harmonizáltam” úgy, hogy a legkevesebb alkatrészt kelljen beszerezni, mindegyik áramkörhöz ugyanaz a minimális készlet használható legyen. Magyarán ne kelljen a teljes ellenállás sort 1 ohmtól a 100 Mega-ohmig megvenni. Minden foglalkozás elmélettel kezdődik és utána jön a játék része, az összeépítés. Az első foglalkozáson, amikor még senkinek nem volt tudása, akkor is szétosztottam egy kéttranzisztoros bistabil LED-es villogó Fritzing-ábráját és kapcsolási rajzát. A gyerekek hamar megtanulták értelmezni az ábrát és összerakni a képen lévőket. És a kezdeti sikerélmény is megvolt, ami elengedhetetlen! Bízzunk a gyermeki leleményességben!

image005Egyiküknek sem indult azonnal a készüléke, de átnézve mindegyikben volt egy-egy elkötés. Utána mindegyik működött kivéve az enyémet, amin a gyerekek jót derültek. Kiderült, hogy az előre vásárolt vezetékek közül sok kontakt-hibás! A kábelsarú a műanyag szigetelőre volt rányomva...

A beszerzéseket hazai forrásokból végeztem, hogy a számlákat el tudjuk számolni. A Kínából rendelt saját kábeleim közül egy sem volt rossz, de azt nehéz lett volna pénzügyileg elszámolni... A hazai beszerzés elszámolható, viszont sokkal vacakabb volt, mint a kínai.

Az egész év során használható készlet darabja ötezer forint körül jött ki. Ezért fontos, hogy csak annyi készlet legyen, amennyi tanuló van! És a plusz egy készlet az oktató példánya, amin bemutatja a teendőket.

A teljes készletben sok alkatrész van. Ezeket nem adom azonnal oda a gyerekeknek, hanem mindig csak annyi van náluk, amennyi a tananyag előrehaladása alapján indokolt. Ezzel megelőzhető, hogy a nyár közepére már az összes alkatrész elvesszen, kiégjen stb. De már az első foglalkozáson megmutattam nekik az összes alkatrészt motivációs céllal.

A készleteket jól záródó, műanyag fagyis dobozokba állítottam össze és az oldalukon (alkoholos filccel) megszámoztam a dobozokat. Így nem cserélik majd el egymással készleteiket olyan könnyen.

A készleteket hazavitték és az iskolában megmutogatták a tanároknak, diáktársaknak. Ez is a marketing része... Mindenkinek tetszett. Ezt követően voltak is újabb jelentkezők.

A tananyag feladatai egyre bonyolultabbak. Nyomtatott áramköri panel csak annál a témánál lesz, ahol elengedhetetlen. Furatszerelt alkatrészeket használunk, SMD-vel az idén még nem foglalkozunk. Először diszkrét, analóg technikával kezdünk, IC-k később lesznek csak (LM386, NE555...stb).

Az oktatásokon időnként visszakérdezem a tanultakat. Ez segíti a berögzülést és engemet is, hogy ne haladjak túl gyorsan.

Az oktatások során rádióamatőr példákat is beleszövök a mondandómba, hogy kíváncsivá tegyem őket illetve, hogy megismerhessék a területet. Hallottam olyan véleményt, hogy minek vacakolni villogókkal, meg dobókockákkal? Egyből, durr bele, „tititáti”, meg hívójel prefixek bebifláztatása és indulnak is az amatőr vizsgára, mint a „kis angyal”! Én e nézetet nem osztom. Nekem volt gyerekkorom és emlékszem is rá.

Nem akarok ócska mosóporügynök szerepében tetszelegni állítva, ez az egyedüli tuti megoldás, amit az imént leírtam! Nem is tudok minden gyereket már az első foglalkozáson lelkes rádióamatőrré változtatni. Nem is minden gyerek alkalmas arra, hogy a szakkörünk résztvevője legyen! Nem érdemes feláldozni a mennyiség oltárán a minőséget! Nem baj, ha kevesebb gyerek van, de az legyen lelkes!

Nincs egyedül üdvözítő módszer és nem csak egyetlen módszer lehetséges. Ami az egyik helyzetben működhet, az a másikban talán nem fog.

Zárszóként mindenkit csak biztatni tudok, aki belefog a szakkörtartásba: ne adja fel az első kudarcnál!

image007

00